Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9411 / IDOM.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-27 | 18KB | 292 lines

@VTanácsadás hálózatépítésben@N @VJelszó: Take on value!@N Az IDOM Szervezési Számítástechnikai és Szaktanácsadó Rt. (a betûszó jelentése Innovation et Développement en Organisation et Management) elôdje -- az IDOM Group magyarországi tagja -- négy évvel ezelôtt kft.-ként jött létre. A csoport vezetôje az IDOM SA. genfi székhelyû banki tanácsadó cég, melynek alapítója Alexander Dembitz, magyar születésû, Svájcban élô bankár. Az IDOM 1993-ban a Deloitte and Touche Thomatsu Internationel, a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló és tanácsadó cégének tagjává vált. Egy évvel késôbb a kft. részvénytársasággá alakult. Tevékenységét fôleg a nagy magyar bankok és több pénzintézet (több mint húsz hazai pénzintézet, közöttük az MHB, az OTP stb.) teljes rendszerének átvilágítása, számítógépes hálózatának kiépítésében való közremûködés és karbantartási feladatok alkották, de a privatizáció elôrehaladtával szolgáltatásainak körét az ipari, kereskedelmi és közigazgatásai szektorra is kiterjesztette. Munkatársainak száma több mint száz, közöttük 25 állandóan Magyarországon tartózkodó külföldi szakértôvel. A cég szellemi termékeibôl megvalósított forgalma az indulás évében 40, tavaly 940 millió forint volt. Az IDOM Rt. mint alpvetôen eredményorientált cég tevékenységi köre az informatikai koncepció kialakításától kezdve a stratégiai és taktikai tervezésen, az eszközök és szállítók értékelésén és kiválasztásán át a rendszerimplementáció, az átadás-átvétel, a beüzemelés és az oktatás során nyújtott felügyeletig, valamint a folyamatos szakértôi támogatásig terjed. @KTóth Elemért@N, az IDOM Számítógép-hálózati Integrációs Szolgáltatások (IDOM NIS) igazgatóját kérdeztük arról, hogy a hazai piacon a felhasználók részérôl milyen hálózati igények tapasztalhatók, és azok mennyiben mondhatók határozottan körvonalazottaknak? @VTóth:@N A magyar gazdaság jelenlegi állapotából következik, hogy az ilyen fejlesztések céljára rendelkezésre álló pénzeszközök igen korlátozottak. Ez sajnos azt is jelenti, hogy amennyiben egy informatikai rendszer megtervezésére, létrehozására fel is lelnek anyagi forrásokat, a hozzá szükséges, megfelelô hátteret, háttér-technológiákat és az ezek alkalmazásához szükséges technikákat nem mindig tudják biztosítani. Enélkül azonban a megfelelô színvonal nem érhetô el, és így az óhajtott informatikai rendszer könnyen álmok tengerévé válhat. A hátteret említve egyrészrôl arra gondolok, hogy az informatikai rendszer lényeges eleme a számítógép-hálózati infrastruktúra, mely ma már -- sôt a közeli jövôben várhatóan teljesen, a telefonhoz hasonlóan -- kikerül az információs rendszer tulajdonosának kezébôl, szolgáltatásként jelenik meg, szolgáltatásként kell megvásárolni. A helyi (LAN) hálózatokat ma már városi, országos és világméretekben összekötik egymással. Egy ilyen hálózat megtervezése, annak felmérése, hogy milyen adatfolyamok közlekednek majd rajta, mekkora lesz a fenntartás költsége, ugyanolyan bonyolult feladat, mint egy város megtervezése az úthálózattal és a forgalomirányító rendszerrel együtt. Az új hálózati technológiák, a BISDN, az ATM mutatják a fejlôdés irányát. Nem elegendô megvásárolni egy nagy vállalatirányítási rendszert nyugatról, és rászervezni a vállalati struktúrára -- mit csinálnak a vezetôk, hogyan mûködik a kontrolling, mi lesz a könyveléssel, a raktárakkal stb. --, ha közben megfeledkezünk arról, hogy mindennek rendszerben kell mûködnie. Másrészrôl kiemelten kell kezelni a megoldási technikákat. Erre hazai példa a kormányzat, amely ma már, elsôsorban persze a kormányzati területek részére, biztosít egy olyan belsô adatbázist, informatikai lehetôséget, melynek révén a leendô felhasználók megismerekedhetnek azzal, hogy mit jelent megtervezni egy teljes rendszert az informatikai koncepciótól kezdve a stratégián, az adatbázis-modelleken és adatfolyamok leírásán keresztül egészen a fizikai megvalósításig. Erre vonatkozóan a Deloitte and Touche saját metodológiával rendelkezik. Ez a 4FRONT, minek a megvalósítás során a különbözô eszközök kiválasztásának kezelése és a büzemeltetési idôszak megszervezése egyaránt erôssége. Ezt a metodológiát, magatartásformát továbbítjuk, képviseljük mi a megrendelôk felé. Egy részük -- a nagy bankok elsôsorban -- ezt a viszonyulást elfogadja. ïk már tudják, hogy a sokszor több száz milliós befektetést érdemében kell kezelni, a fejlesztést nem szabad a hasunkra csapva, megfelelô profizmus nélkül végezni, hanem -- hogy így fogalmazzak -- létezik egy (uram bocsá) szamárvezetô, komolyabban egy szigorú módszertan, amelyet követve lépésrôl-lépésre kell haladni, a szükséges döntéseket meghozni, a dokumentumokat megalkotni, ezeket egymáshoz viszonyítva kezelni, különbözô keresztreferenciákkal dolgokat leellenôrizni. @VCHIP:@N Milyen kompromisszumok köthetôk abban az esetben, ha a megrendelô cég bír egy nagy bank lehetôségeivel? @VTóth:@N Az IDOM nem szívesen megy bele kompromisszumos megoldásokba, amíg viszonylag kevés hozzá hasonló profilú cég dolgozik a magyar piacon, addig a sajnálatos körülményekbôl adódó esetek nem okoznak neki komolyabb veszteséget. Hovatovább, amennyiben cégünk mégis belekényszerül olyan munkába, amelyben zsoldosként, nem pedig valódi tanácsadóként szerepel, egyértelmûen meghatározzuk, hogy felelôsségünk mettôl meddig terjed, és azon belül mozgunk, legfeljebb itthon morgolódunk, hogy mit csináltunk volna másként, ha rajtunk állt volna... Kitérnék a pénzügyminisztériumi projectre, amelynek nagyon örültem, mivel iskolapéldája volt annak, hogyan kell hozzáfogni egy informatikai rendszer létrehozásához. A minisztérium megrendelte a hálózati infrastruktúra kiépítésére vonatkozó tanulmányt -- ez az én vezetésemmel készült el --, méghozzá eleve egy olyat, amely több alternatívát tartalmazott úgy a technológia, a mûszaki megoldások, mint a késôbbiekben az üzemeltetés tekintetében is. Ebbôl egy házon belüli informatikai bizottság egy személyes meghallgatást, a tanulmány megvédését, valamint a Mûszaki Egyetemrôl, Miniszterelnöki Hivatalból, a GII-bôl felkért szakértôk bírálatát követôen kiválasztotta a minisztériumnak megfelelô alternatívát, és az kiírta a tendert. Ennek alapján került ki a legjobb ajánlattevô, a kivitelezô. A minisztérium elvárta, hogy cégünk szakemberi az általános átvételi procedúrában is részt vegyenek. Feltételezhetô, hogy aki rendelkezik egy rendszer tervezéséhez szükséges know-how-val, az a mûszaki véglegesítés csínját-bínját is ismeri. A mûszaki vizsgálatot le is folytattuk, a véleményezést az átvételi jegyzôkönyvhöz csatoltuk. De nem minden megrendelô gondolkodik így. Megtörténik, hogy beruházásukhoz közvetlenül a gyártókat hívják meg, az ô kínálatukból választanak, noha azok elsôdleges célja nyilvánvalóan termékeik értékesítése. Azonban, ha a megrendelô nem készült fel, nem tudja, mire is van pontosan szüksége, akkor utólag már nem hibáztathatja a gyártókat (hiszen ôk termékeik legjavát kínálták). Az amerikaiaknak van egy mondásuk: @KTake on value!@N -- értékén kell vásárolni. Ez a jelszavam. A feladatom az, hogy mindig értékes, nívós ajánlatot adjak, és ennek köszönhetôen a megrendelô is ahhoz a rendszerhez juthasson hozzá, amely munkáját -- minden szempontból, tehát pénzben mérve is -- a legeredményesebben segíti. @VCHIP:@N Bizonyára nincs minden megrendelô olyan helyzetben, mint a Pénzügyminisztérium. @VTóth:@N Természetesen. Egy példa a sok közül: egy iparvállalat nagy számítógépes hálózatot épített évekkel ezelôtt. Cégünkön keresztül megvásárolták az SSA -- BPCS elnevezésû -- integrált vállalati információs rendszerét. (Az IDOM együttmûködésben áll az SSA-val, oktatóközpontjában tanítják a BPCS kezelését, magyarra fordítják.) Ez egy amerikai program, és az SAP-nek a legnagyobb konkurense a világon. Ezek a szoftverek nagy rendszerek, amelyek gyakorlatilag rátelepíthetôk a vállalat összes irodájára, a raktáraktól kezdve a könyvelésen át a vezetôi információs rendszerekig. Ilyenek a magyar piacon is léteznek, csak jóval kisebbek, például eladó- vagy import-export programok. A nagyobb rendszereknek van mondjuk száz modulja, és bennük minden mindennel összefügg. Középpontjukban többnyire egy nagygép áll, amelynek adatbázisa és erôforrásai végzik el a többrelációs feladatokat, rá pedig a kisgépek vagy terminálok csatlakoznak. Tehát egy komplett rendszerrôl beszélhetünk, amely egy vállalat minden számítógépén megjelenik, és persze ennek megvásárlása sem olcsó mulatság. Mûködéséhez pedig természetesen megfelelô infrastruktúra szükséges. Ennek állapotát a mi szakembereink mérik fel a helyszínen. Nagyon rossz lenne ugyanis, ha a mi rendszerünk egy rossz infrastruktúrán futna, illetve nem futna. Mert azok fogják szidni, akik a terminálok elôtt ülnek, és nem azt mondják majd, hogy rossz a hálózatunk, a számítógépünk, hanem azt, hogy ami a képernyôn megjelenik, az használhatatlan. Ha ilyen szempontból hiányosságokat tapasztalunk, ezt jelezzük, és amennyiben a megrendelô megbíz bennünket, akkor segítünk az elhárításában. Ebben az esetben a rekonstrukció fôvállalkozójaként megnevezzük azokat az alvállalkozókat, akiket minôsítettünk, és akikkel együtt tudunk dolgozni, a megrendelô pedig választhat, vagy akár más céget nevezhet meg, amelyet azután közösen felkeresünk, és ha a referenciák megfelelôek, akkor azzal mûködünk együtt. Ugyanez vonatkozik a gyártmányokra is, a felhasználó alternatívák közül választhat. @VCHIP:@N Az integrált vállalati szoftverek csomagmegoldása minden esetben sikeresen idomítható bármilyen profilú nagyvállalat tevékenységéhez? @VTóth:@N Nem. Arról van szó, hogy a Magyarországon megjelenô világcégek eleve közlik, hogy központjuk és többi leányvállalatuk milyen vállalati információs rendszert alkalmaz. Ebben az esetben nincs választás, mivel minden leányvállalat adatszolgáltatásának cserekompatibilisnek kell lennie a központtal. A nagyvállalatok esetében pedig azon felfogás ellen harcolunk, hogy egy informatikai technológia rámásolása a vállalatra önmagában a cég átszervezését fogja eredményezni. Nem lehet kvázi kanállal beadni az orvosságot, és a rendszer mûködésének megváltozását várni ettôl. Ha egy vállalati szervezet felmérése során kiderül, hogy az kisebb változtatásokkal megfelel egy korszerû vállalati szervezési struktúrának, akkor tanácsolható, hogy ezt vagy azt az információs rendszert használja. A lényeg mégis az, hogy elôször a vállalatot kell alkalmassá tenni: az adatoknak megfelelô módon kell képzôdniük, és a cégnek fel kell készülnie azok feldolgozására fejben is. A rendszer nem fogja önállóan irányítani a vállalatot, vagy tanácsokat adni ehhez, csupán gyorsítja, ellenôrizhetôbbé, vezérelhetôbbé teszi a folyamatokat. Nem könnyû egy vállalati struktúrát ilyen módon átszervezni, a megfelelô információs rendszert kiépíteni még a számítógépes támogatás biztosítása elôtt. Az illúzió, hogy majd a szoftverhez igazítjuk a vállalatot, és akkor lesz egy jól szervezett cégünk. De nem kell egyszerre megoldani minden nehézséget. A BPCS-nél és az SAP-nél is adott a lehetôség, hogy a megrendelô csak egyes részeket használjon fel. Megvásárolhatja mondjuk a könyvelési részt, és akkor azt mondja: ezzel indítok, és fokozatosan szervezem át a vállalatot, telepítek újabb részeket a zökkenômentesség érdekében. @VCHIP:@N Ismeretesek-e statisztikai adatok arra vonatkozóan, hogy a pénzintézetek és vállalatok szóban forgó kategóriájában Magyarországon milyen arányú a számítógépes hálózatok kiépítettsége a hasonló nyugati mutatókhoz viszonyítva? @VTóth:@N Nem. Nekem is szükségem lenne erre az információra. @VCHIP:@N Milyen szolgáltatásokkal kíséri az IDOM az általa telepített hálózatok mûködését? @VTóth:@N Megrendelôink felé kiépített kapcsolatrendszerünk sajátságos, mivel általában már korábbról tanácsadói viszonyban állunk azokkal a cégekkel, amelyeknél azután informatikai hálózat kiépítésének igénye merül fel, és a kivitelezéssel bennünket bíznak meg. Ezt követôen mint fôvállalkozó létrehozzuk, minôsítjük, átvesszük a hálózatot, segítjük a betanulást, tehát folyamatos az asszisztenciánk, és persze pénzügyi vagy szoftverszakértôink továbbra is együttmûködnek a megrendelôvel. Van egy harmincfôs support-csapatunk, amely az év minden napjának minden órájában, telefonon, rendelkezésre áll. A csoportvezetô nem véletlenül egy angol szakértô, aki a szakmát odahaza tanulta. Ezt a szolgáltatást olyan irányban fejlesztjük tovább, hogy a jövôben hálózati kapcsolaton keresztül, kiszállás nélkül is a felhasználók segítségére lehessünk. @VCHIP:@N Miben tér el egy magyarországi számítógép-hálózati tanácsadó cég munkája a hasonló profilú nyugati vállalatok tevékenységétôl? @VTóth:@N Szerintem a mentalitásban keresendô a különbség. A magyarokra általában két dolgot mondanak: egyrészt, hogy eszesek, a nálunk felhalmozódó szellemi energiák közismertek, másrészt, hogy pesszimisták, mivel sajnos ez is fogalommá lett. Amikor az IDOM csoporthoz tartozó külföldi cégek szakemberei meghívásunkra nálunk tartózkodnak, akkor tanulunk tôlük, hiszen ôk más körülmények között végezték el egyetemi tanulmányaikat, más vállalati légkörben álltak munkába, más munkaszokásokat vettek fel. Cégünknél folyamatos jelleggel több mint húsz külföldi munkatárs dolgozik, a vezetôségi értekezlet angol nyelven folyik, mindennek kétségtelenül megvan a ránk gyakorolt hatása, a mások hagyományain alapuló tapasztalat megismerésének hasznossága. @VCHIP:@N Mi az, amit még el kellene mondani ebben az interjúban, de eddig nem tértünk ki rá? @VTóth:@N Törekszem minél jobb kapcsolatokat kiépíteni a magyarországi rendszerintegrátorokkal, hogy a @KTake on@N @Kvalue!@N szellemében ott és akkor, ahol és amikor a felhasználó érdekét képviselve ezt tehetem, betervezhessem, ajánlhassam termékeiket, szolgáltatásaikat. @KKis Endre@N